A felhasznált kövek és fémek nem csupán a belőlük készített motívumokkal összefüggésben bírtak nagy jelentőséggel, hanem szimbolikájuknál fogva is. Az amuletteket rituális célból használták, így a vörös karneol a vért jelképezte, a lazúrkövet a vízzel azonosították, de sokféle üveget is használtak. Előszeretettel kombinálták az aranyat egyéb, színes anyagokkal, a kék és a zöld kifejezetten népszerűnek bizonyultak.

Kiegészítők mindkét nem számára 

 

Az ékszerviselés már az ókori egyiptomi kultúrában is egyaránt elterjedt volt a férfiak és a nők körében is. A körgallérra hasonlító kiegészítők és a többsoros nyakláncok egyértelműen ehhez az időszakhoz köthetőek. A kizárólag nők által viselt bokapereceken túl igen sokféle ékszer megtalálható volt a repertoárban. Melldíszek, övek, hajpántok, diadémok, fülbevalók- sorolhatnánk még azokat az ékszereket, melyek szép számmal előkerültek az egyiptomi sírkamrákból. 

 

Ékszerek a túlvilági útra

 

A halál utáni élet szerves részét képezte az egyiptomi hitnek. Nem véletlen, hogy voltak olyan kiegészítők, melyeket kifejezetten a temetésre készítettek. A múmiák pólyájába helyezték ezeket, a sírban pedig ládikákban kaptak helyet az elhunyt életében viselt darabjai. Érdekesség, hogy úgy tűnik, gyűrűt sokáig nem is viseltek az egyiptomiak, s csak i.e. 1500 után kezdett elterjedni ez a szokás, holott Mezopotámiában már régebb óta divatnak számított. 

 

Elterjedt és kevésbé ismert motívumok az ékszerkészítésben

 

A még az ókori kultúrákban kevésbé otthonosan mozgók körében is ismert Tutankhamon leletek között megtalálható egy szárnyas szkarabeuszt ábrázoló melldísz, mely üvegből készült. A természetes úton létrejött üveg a Líbiai sivatagban keletkezett. 

 

S ha már szimbolikáról beszéltünk korábban, akkor nem mehetünk el az egyiptomi amulettek mellett. Könyvek sora szól ezekről, elemzi jelentéstartalmukat és viselési szokásaikat. Az ankh kereszt az életet jelképezi. A szív motívum az intelligenciára utalt, ami az érzelmek és a cselekedetek mozgatórugója volt. Az újjászületés jelképe volt a sündisznó. Ezeket főként a vízilovaktól való félelem ihlette, hiszen úgy tartották, a folyó félelmetes és hatalmas állataitól majd megvédi viselőjét az adott amulett. Azt gondolhatnánk, hogy a krokodilról is így gondolkodtak, pedig tény, hogy a krokodil motívumként a termékenységet, az újjászületést jelentette, összefüggésbe hozva a Nílus jelentette vízforrással.