Történt ugyanis, hogy az oroszországi Szungirban felfedezték egy körülbelül 25 ezer éves civilizáció sírjait. Az ott talált egyik férfi ruházatát mamutagyarból készített gyöngyök díszítették. A sarkiróka-fogak is helyet kaptak, de a mamutagyar például karperecként szolgált. Ausztráliában hasonló leletekre bukkantak, a 30 ezer éves barlangokban tengeri kagylókból előállított ékszereket fedeztek fel.

Arany, ezüst és réz

 

Amikor a fémek, így az arany, az ezüst és a réz megjelentek a kultúrákban, akkor ezekkel egyértelműen bővült az ékszerkészítéshez használatos alapanyagok köre. Az arany különösen népszerű volt, ugyanis ez már akkor is prémium esztétikai értékkel rendelkezett. Az ókorban elsősorban a napkoronghoz hasonlították színe miatt, de a holtak világában is ideális útravalóul szolgáltak az aranyból készült tárgyak. 

 

Mezopotámiában, az egyik legősibb városnak számító Urból olyan sumér ékszerek kerültek elő, melyek arra engedtek következtetni, hogy akkoriban a nők és a férfiak egyaránt gazdagon díszítették magukat. A nők a nyakra szorosan illeszkedő, nyakörv-szerű ékszert viseltek, a felkaron viselt karkötők szintén nagy népszerűségnek örvendtek, méghozzá mindkét nem körében. Az alapanyagok megmunkálása során már olyan eljárásokkal varázsoltak ékszereket az alapanyagokból, mint a vésés, a granulálás vagy például a rekeszelés. 

 

Ritkán használtak kövekkel díszített ékszereket

 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Kr.e. 3000-ig terjedő időszakból szinte alig találtak a leletek között kövekkel díszített ékszereket, így legrégebben a természet ajándékaiból, később pedig az aranyból és az ezüstből megalkotott, kétségkívül színvonalas ékszerek voltak a leginkább elterjedtek. A stílus, az ilyen kiegészítők jelentette hangulat napjainkban is visszaköszön bizonyos kiegészítőkről, felidézve az emberiség régi korait, társadalmi gyökereit és motívumait.